Agyő Pest, hello Táp – avagy nagyvárosból faluba

Vagy inkább falura? Hallani így is úgy is…Már pedig a jól szocializálódó ember felveszi a helyi nyelvezetet…..Szóval az első kérdés: faluba, vagy falura? (Jut eszembe nem kezdünk „vagy”-gyal mondatot, de ezt már megboldogult magyar tanárom úgysem olvassa….)

Miért fontos ez, és kinek? Hát nekem, aztán vagy elolvassátok vagy nem….Mondhatjátok „hú ez a nő marhán’ unatkozik!” vagy éppen „de nagy tartalékai vannak”, ezt azért nem mondanám, de arra gondoltam levezetem azt a fölös’ energy-t amit kisfiam hagy’ nekem a nap végére.

Szóval igen, a főváros után igencsak nagy változás nekem itt, Tápon élni. Mivel ez még csak pár hónapja tart, folyton kérdéseket teszek fel, illetve próbálom mérlegelni döntésem helyességét. Melyek ezek?

Először is az EMBERek  Be kell valljam, összehasonlíthatatlan! Míg a társasházban az emelet jobb oldalában lakókat ha más nem, de látásból ismertem, itt egy hét alatt több emberrel beszéltem, mint ott. Jó-jó, valljuk be más este 8-kor hazaérve fáradtam az ember, és más gyerekkocsival sétálva a boltnál, vagy a postánál szóba elegyedni….De! Az itteni emberek közvetlensége – ami a falu méretéből is adódik – nagyon szimpatikus. Mondhatni sokkal jobban tetszik, és bízom abban, hogy politikától, nézetektől független marad, és egy frankó kis közösség tagja lehetek. Tápé a pont!

Másodszor, a LEVEGŐ. Büdös Pest, ahol az oxigén csak néha látogatott el az utcánkba, ráadásul nyócker’, úgyhogy nemcsak a szmog, hanem egyéb „illatfelhők” is be-beillantak az ablakon? Vagy a friss levegőjű Táp? Mindenki bólogathat, hogy természetesen az utolsó, de ácsi-bácsi, azért a trágya, az állatok és az egyéb ragasztónak is kiváló útdíszek szaga sem tutti, de igen Tápé a pont! Kell a friss levegő, kell hogy érezzük az évszakok „szagát”, és nem mindegy hogy a fiam milyen levegőt szív.

Harmadszor a ZAJok  Nagy-nagy dilemma! Miért is? Azért mert az ötödik emeleti lakásban, ami kis utcára nézett sem a villamos, sem az autók zaja nem hallatszott. Itt mi van? Hááááát: traktor, kombájn, iskola után motorbiciklit berregtető tinédzserek, aztán a sok-sok muzsikáló autó, melyek portékájukat kínálják. Nem is beszélve a kutyákról, akik nem is tudom mikor vesznek levegőt, csak azt, hogy 5-6 óra időintervallumban nyomják’! Nagy dilemma! Aztán ott van az órákig tartó fűnyírás, vagy a flexelés, ami vetekszik a társasházban polcot összetákoló, és falra szerelő szomszédok zajával. Nagy dilemma, de fej-fej mellett haladnak….

Sok minden van még, de nem untatlak tovább Benneteket! Majd lehet, hogy még írok más témában, de lehet hogy nem!

Szóval megkezdem (új) életemet! Agyő Pest, hello Táp!

                                                                                                                      (Sly888)