A Karácsonyi pulyka

Bizony harminc éve már, -legalább is közel annyi- hogy megtörtént, amit most elmesélek, hiszen nagyon régen tervezgetem, hogy papírra vetem.

Akkoriban négy jó barát rendszeresen együtt járt horgászni. Laci, -egyesületünk akkori titkára, -Dönci,-ki talán a legjobb volt közöttünk és később még belugát és tajment is fogott Mongóliában. Sajnos Ő már az égi vizeken keresi –és ha vannak meg is, találja- a halakat, Gyula ki ma is rendesen aprítja a pontynépet egyesületi vizünkön, és jómagam.

Motorral jártunk! (kinek volt akkor még kocsija?) Lacinak P 20-a  Döncinek  Jawa 250-e, nekem P 10-em volt. Rendszeresen jártunk a Balatonra, a Tihanyi belsőre, és lakóhelyünkből adódóan  -győriek vagyunk- a Dunára és a szigetközi holtágakra.

Ma, amikor a törpeharcsák falánksága teszi tönkre a finomszerelékes horgászatot, már fájó szívvel emlegetjük saját vizünkön fogott sütőlapát nagyságú dévéreket, aranykárászokat, compókat és a csukák tömegét.

Na de a történet!

December eleje volt. Későn kezdődött a tél, bár azon a reggelen ugyancsak fáztunk a motorokon. Mint mindig azon a napon is Lacinál volt a találkozó. Dönci úgy érkezett, hogy közölte, a Jawa nem megbízható valami miatt, így inkább felül mögém.

Laci persze azonnal kipróbálta a Jawat és már ki is mondta a döntést: „..jó akkor majd jövök vele én, és a 20-as itthon marad….” Így is lett. Utasa Gyula.

Kettős program volt aznapra. Délelőtt horgászunk, délután kivesszük a ladikot és bevisszük a gátőr udvarába telelni. Bizony a pálinkás üveg is többször előkerült a horgászat során, hogy egy kicsit felmelegítsen bennünket.

Biz Isten nem tudom már, hogy mit és mennyit fogtunk, vagy fogtunk-e egyáltalán, hisz a nap lényege nem ez lett.

Délután a ladik már téli pihenőben búcsú a víztől tavaszig és akár már indulhatnánk is. Miután Laci már korábban megegyezett a gátőrrel egy karácsonyi pulykára, az üzlet most köttetett meg.

Gyula hátán két köteg bot, táska, most még megkapta a hóna alá a mintegy 15 kilós pulykát is. Indulás! A Jawa az első pöccentésre indult. Laci mindjárt meg is jegyezte Döncinek „Ja a motorhoz érteni kell”. Ő nem válaszolt csak a vállamra ütött: „Na menjünk!”

A mai napig is elpirulok, ha arra a napra gondolok, hisz a következőket már én is csak elbeszélésből tudom.

Porzott a töltés mögöttünk így Laciék kicsit lemaradtak. Alig egy kilométer megtétele után a Jawa megállt és bármit próbáltak vele csinálni, nem volt hajlandó elindulni. Elindultak hát gyalog. Felváltva vitték a csomagokat, a pulykát és tolták a motort.

18 km. állt előttük Győrig.

Az út felénél már holt fáradtan letámasztották a motort, lerakták a csomagokat, a pulykát lábánál fogva egy madzaggal kikötötték egy fához és leültek az árok szélére pihenni, és bennünket átkozni. Mi már kimosakodva a meleg szobában a vacsoránkat ettük akkor.

Igen ám de ez a pulyka a gátőrháznál nevelkedett vadállat volt, akinek akár egy éjszakai róka elöl is el kell tudni menekülnie és egy fára „felgallyaznia”. Egyszóval, elszakította a madzagot aztán, uzsgyi! Majd egy órába telt barátainknak, mire végkimerültségbe kergették szegény párát és újra elindulhattak. Ez lett a pihenőjükből.

Éjfél lett mire hőseink holtfáradtan hazaérkeztek. A pulykát Laciék udvarán levő fáskamrába zárták, majd ágynak zuhantak.

Laci irdatlan lármára, zajra ébredt. Történt ugyanis, hogy apósa, aki társasházuk földszintjén lakott, reggel korán befűtéshez készülvén kinyitotta fáskamra ajtaját. Szodoma-Gomora! A pulyka kitört, legázolva a halálra vált Gyulabácsit. Akár hiszik akár nem, ez a griffmadár nekirugaszkodott és néhány erőteljes szárnycsapással a szomszéd földszintes ház tetejére repült. Szó, ami szó, ez a tető korábban sem volt valami jó állapotban, de most aztán megkapta a magáét. Nehezen találta az egyensúlyt szegény pára és úgy rugdosta le a cserepeket, hogy félő volt hogy a ház tető nélkül marad.

Futott Laci a szomszédba és a hiányzó cserepek helyén kinyúlva kapta el a lábát és azonnal ki is mondták rá a szentenciát.

Apósával közösen egyetlen baltacsapással választották el fejét a törzsétől. Így történt aztán, -mivel fagyasztó akkor még nem lévén-, hogy Laciék három héttel karácsony előtt voltak kénytelenek megenni a pulykát.

A barátságon esett csorbát gyorsan feledtük, de érdekes módon sem Döncit sem engem a pulykából nem kínáltak.

                                                                                       Vass László