Egy kis számadás!

Amikor az ember a hetvenötödik évét tapossa, egyrészt kora, másrészt egyéb körülmények is egyre többször kényszerítik arra, hogy életének különböző részeiről számadást készítsen. A tv kapcsolgatása közben az imént alpesi sí lesiklást láttam, amiről eszembe jut életem egy csodás időszaka, amiről most írni szeretnék.

Betöltöttem már az ötvenet, amikor előző évi megmaradt szabadságomat töltöttem március elején. Ekkor találkoztam Jenő barátommal akivel családi barátság fűzött össze akkor már évek óta. Ráérsz! Gyere, menjünk át Szlovákiába egy pár napra. Síelünk, sétálunk, sörözünk egy jót –invitált-! De hát én nem tudok síelni! Én a nyúli és pázmándi pályán többször is voltam, de csak hogy gyerekeimet szállítsam oda. Nem baj! Megtanulod! Világ életedben sportoltál, ez is menni fog. Gyors engedélykérés az asszonytól –nem örült túlságosan—koronabeváltás, pakolás, és 3 napon belül már indultunk is. Felszerelésem komplett, hisz akkor alig 16 éves kisebbik fiam minden cucca jó volt nekem.

Irány az alacsony Tátra, -Hopok-! Jenőék által évek óta bejáratott szállás gyors elfoglalása, és délután már a pályán. Jenő mondana néhány okosat, de –elméletben nagyon tudok azt kell megvalósítani- mondom, és ő már a liften is van. Estére rájövök, az elmélet nem minden. Másnap egész nap és a következő nap délelőttjén is a pályán kínlódok, de csak nem tudok rájönni a mottóra! Délben Jenő szomorúan hallja, hogy feladom! Ez nekem nem megy! A bőséges ebéd után be is küldünk két korsót két borovicska kíséretében. Próbáld meg még egyszer, én is csúszok még egyet, aztán mehetünk! Csoda történik. Ma sem értem, de esés és nagyobb gond nélkül lementem a tanulópályán! Gyorsan nagyképű lettem, jegyet váltottam és elkezdtem tanulni a liftezést. Mire Jenő visszajött már vagy a harmadikat csúsztam. Néha beledörrentem a liftnél sorban állókba, estem is párat,  de estére már egész jól ment. A vírus célbaért!

Innen indul az a csodálatos 19 év amit soha-soha nem feledek, ami annyi fantasztikus élményt szerzett nekem. Megszállott lettem, szeptemberben már terveztem, télen utaztam, nyáron csak erről beszéltem! Jenő barátommal szlovákia legalább tizenöt különböző pályáját jártuk be, de ha Ausztriát számolom ott is bőven tíz felett van az általunk meglátogatott helyek száma, közülük a legnagyobbak közül való Saalbach-Hinterglem. Jártunk Olaszországban és csúcsként a Francia Alpokban is! Az sem jelentett akadályt, hogy közben meglátogatott egy infarktus is, ami után négy hónappal már a Kreirsberg lejtőit teszteltem másik jóbarát  P.Józsi meghívása eredményeként! Ne higgye senki, hogy a hazai pályák kimaradtak. Voltam Bánkúton, a Kékesen, Galyatetőn, Mátraszentistvánon, Dobogókőn és persze Eplényben.

Aki állt  már lécen, annak nem kell ecsetelnem, azt az érzést ami a száguldás közben éri az embert. Aki meg nem, annak meg úgy sem lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Most, hogy mindenütt fehér a táj nem szomorkodom azon hogy nem lehetek ott a lejtőkön mert annyi annyi csodás emléket tudok felidézni és könnyebben nyugszom bele, hogy ez az idő is elmúlt.

K. Jenő barátomnak pedig nem győzöm megköszönni, hogy akkor rábeszélt, hisz életem egy csodás időszakát indította el.

Emberek! Menjetek síelni!!

Vass László