Nyugdíjas találkozó

Valamikor a hónap közepén egy meghívót találhatott a postaládájában minden tápi nyugdíjas. A már évek óta megszokott találkozóra hívta őket az Önkormányzat, a Termelőszövetkezet, és a Vöröskereszt. Mi –a feleségemmel- kik a harmadik évet töltjük a községben, örömmel vettük a meghívást, hisz az ilyen összejövetelek lehetőséget adnak új ismeretségek kialakítására és a meglevők erősítésére. Így aztán egy pillanatig sem volt kétséges hogy ott legyünk.

Úgy látszik, nagyon sokan gondolták ugyanezt és október 24-én délután három órakor aztán   be is népesült az iskola aulája. Már most előrebocsátom, hogy bizony bánhatják azok, akik távol maradtak. A Polgármester Úr és a Termelőszövetkezet Elnöke szép szavakkal köszöntötték a „szépkorúakat”, majd megkezdődött a műsor.

A legidősebbeknek a legfiatalabbak csaltak mosolyt az arcukra. Nagyon kedvesek, aranyosak voltak és abszolút lámpaláz nélkül adták elő produkcióikat. Szívből jövő köszönet az őket felkészítő óvó néniknek. Következett az iskolások műsora. Kisebbek-nagyobbak, fiuk-lányok produkálták magukat verssel, prózával, hangszeres szólókkal, táncokkal és ragadtatták tapsra a „nagyérdeműt”. Szívesen nevezném néven jó párúkat, de hát, egyrészt nagyon sokan voltak, akik említésre méltó módon szerepeltek, másrészt pedig, én még az ő nagyszüleik nevével is gyakran kerülök bajba, nem hogy a gyerekek, unokák neveivel. Úgy hogy kedves fiatalok elnézést kérek, hogy csak általánosságban beszélek. Feltétlen nevén kell nevezzem viszont azt az öt  fiatalt akik véleményem szerint a sok kiváló produkció között is a legnagyobb sikert aratták és érdemelnek meg minden elismerést. Pongrácz Péter, Pőcze Viktória, Szabó Szilvia, Pőcze Dániel és Herczeg Anita versenytáncosok avattak be bennünket a bécsi keringő, valamint a rumba, a szamba és egyéb latin amerikai táncok és a rock and roll rejtelmeibe.

Később az is kiderült, hogy a fiuk remekül bánnak a roma népművészet egyik „hangszerével”a szegedi kancsóval is és a cigánytáncban is kiválót produkáltak.

A műsor befejezéseként következett a Rozmaring tápi népdalkör lányainak, asszonyainak és egyetlen férfitagjának- produkciója. Már megjelenésük is osztatlan sikert aratott, hiszen ritkán lát az ember pörgebajszú asszonyokat. Műsorukkal hűek voltak önmagukhoz, ahhoz a hagyományhoz, hogy a községben minden rendezvényen szerepelve mindig tudásuk legjavát adják, derítenek jókedvre bennünket és vívják ki valamennyink elismerését. Köszönet Nekik!

Ezután fehér asztal mellé vonultunk, ahol egy remek vacsora és borocska mellett folyt a beszélgetés, anekdotázás. Közben felcsendült a muzsika mely előbb csak énekelgetésre, később pedig táncra hívta azokat, akik korukat meghazudtolva bizonyították, hogy az idős korral nem jár együtt az elfásulás eltunyulás!

Úgy gondolom, sokak nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat és mondunk köszönetet azoknak, akik ezt az estét lehetővé tették.

Szép korúak! Jövőre veletek ugyanitt!

                                                                                                 Vass László

                                                                                                  Táp,  Petőfi u 6.