Több mint tíz  éve kaptam Pesten élő kedves rokonomtól  egy  számomra nagyon  érdekes dolgozatot,  amelyet   a Tápról elszármazott Pőczék leszármazottja  Pőcze Tamara írt „A Pőcze családnév kutatása Tápon” címmel. A napokban került ismét a kezembe ez a munka és úgy gondoltam egy részletét megosztom klubunk tagjaival. Köszönöm Tamara, hogy engedélyezted, hogy tanulmányodat közkinccsé tegyem.

Pőcze családnév kutatása Tápon

Apai ágon a Győr-Moson Sopron megyei Táp községből származom. Pőcze vezetéknevűek nagy számban éltek és élnek ma is Tápon, illetve a szomszédos Tápszentmiklóson, és származtak el szerte a Dunántúlon. Több tény is felkeltette érdeklődésemet a nevemmel kapcsolatban és ösztönzött a kutatás megkezdésére.

  Elsőként az, hogy apai nagyapám vezetékneve, és apai nagyanyám leánykori neve is Pőcze.

Mindketten Pőczék anélkül, hogy bármilyen, akár távoli rokoni kapcsolatról is tudnánk. Nagyapám Tápon született, nagyanyám Amerikában, mivel szüleit, több százezer magyarral együtt, az „ígéret földje” csábította a századfordulón. Azonban nagyanyám szülei is Tápról illetve Tápszentmiklósról valók. Nagyanyám családja hazakerült Amerikából, s az I. Világháború végleg itthon marasztotta őket. Nagyszüleim Tápon ismerkedtek meg és házasodtak össze.

  A második kérdés, melyre szerettem volna választ kapni, az volt, hogy a falu Pőczéi hány különböző családhoz tartoznak és ezeket milyen szálak fűzik össze.

  A harmadik, távolabb mutató kutatási irány pedig az lehetne, hogy a Pőczék, akik tudomásunk szerint kunok (lsd. József Attilának édesanyjára, Pőcze Borbálára utaló egyik sora: „Anyám kún volt….”), honnan és mikkor kerültek ilyen nagy számban Győr mellé, kik voltak és honnan származnak.

  E különböző kutatási irányok csak jelzések egy esetleges, a jelenleginél  átfogóbb kutatáshoz. Ez a dolgozat csupán ennek a kutatásnak kezdeti lépéseiről ad számot.

  A  Régi magyar családnevek szótára szerint a Pőcze családnév a Pec – Péc – Pőc régi magyar világi személynévből származik, annak  - e becéző képzős származéka ( Pece – Pöce—Pőce).

A győri Országos Levéltárban őrzött dokumentumok tanúsága szerint az 1720-as összeíráskor élt Győr megyében egy bizonyos Geregor(ius) Pőcze. A szótár legkorábbi adata  1483-ból Petro Peczét említi.

  A Pőcze családnév kutatásához az adatgyűjtést Tápon végeztem. A tápi református egyházközség lelkésze segített munkámban. 1784-ig néztük át Táp és a hozzá tartozó Tápszentmiklós községek születési és házassági anyakönyveit. Az 1900-as évek bejegyzései, adatai közt nem volt nehéz eligazodni. Az anyakönyv lapjai formanyomtatványhoz hasonlóan rubrikákra vannak osztva, minden adatnak (név, hely dátum) megvan a pontos helye. Az 1800-as évek adatai azonban már oszlopok nélkül, egymás után, eléggé rendszertelenül kerültek bejegyzésre. Az eligazodást nehezítette a könyvek lapjainak rossz állapota is. Az elsárgult, szakadozott papírokon a tinta néhol szétfolyt, a bejegyzések néhol olvashatatlanná fakultak, időbe telt természetesen a régi folyóírás kibetűzése, a szövegek értelmezése is. Az 1800 előtti bejegyzések pedig latinul íródtak és a név írásképe sem következetes még ekkor: egyaránt találkoztam a Pőcze, Pöcze, Pőtze, Pötze változatokkal.

   A gyűjtést, ahogy azt már a fentiekben említettem, két szálon folytattam, anyai és apai ágon egyaránt. Nagyapám születési dátumát tudtam, így a keresztelési anyakönyvben nem volt nehéz megtalálni az ő keresztelési dátumát (a családfában minden dátum természetesen a keresztelési dátumot tartalmazza, nem a születésit). A szülők neve a „keresztkomák” nevével együtt minden esetben fel van tüntetve, csakúgy, mint az apa életkora. Így könnyen meg lehetett találni az adott évben az apa születési, ill. keresztelési dátumát. Az időben mindinkább visszafele haladva azonban a bejegyzések egyre kevesebb adatot tartalmaztak. Már nem tüntették fel az apa életkorát fia keresztelésekor. Ekkor elővettük a házassági anyakönyveket, és a keresztelést megelőző években kikerestük a szülők házasságkötésének dátumát. Ha ezt sikerült megtalálni, és az „ifjú legény” életkora fel volt tüntetve, megint nem volt nehéz a továbblépés. Ha azonban az életkort nem jelezték, akkor a 20-30 évvel korábbi keresztelési anyakönyveket kellett elővennünk és mindet átnéznünk. A hibalehetőség ekkor már nagyobb lett, főleg azért mert több Pőcze is szerepelt, ráadásul azonos keresztnévvel, az anyakönyvekben. A családfa adatai 1800-ig nagy valószínűséggel pontosak, az 1800 előttieknél az egyes adatok hiányát kérdőjellel jelöltem.

  A nagyanyai ág feltérképezése ugyanilyen módszerrel történt.

  A kutatás izgalma, az adatok megtalálásának öröme boldogító volt. Elhatároztam, hogy amint tehetem, folytatom a kutatást.

 Pőcze Tamara

ELTE, IV. évf.  Budapest 2000. 01. 31.