Nem is olyan régen, mindössze egy szűk esztendeje, ezen az oldalon írtam egy szösszenetet Tavasz lesz talán címmel. Örömmel adtam hír arról, hogy tavaszi virágok jelzik, hogy közeleg a tavasz. Mintha tegnap lett volna. Íme újra itt a február és bizonyára sokan érzékelik már, hogy február ide vagy oda de a tavasz megállíthatatlanul közeledik. Most viszont nem a közelgő virágzásról, a jó földszagról szeretnék elmélkedni, hanem nagyon sok férfiember számára örömet-bánatot okozó,  focit hozó tavaszról.

Való igaz, hogy sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint mondjuk az én  gyerek ill. ifjú koromban, hiszen meccsnézésben most nincs téli szünet, mert szinte naponta láthatunk jobbnál jobb meccseket a TV jóvoltából,  az olasz, angol, német, holland és az én kedvencem a spanyol bajnokságból. Remek foci mindegyik, de ugye az igazi az, amikor az ember élőben van ott a pálya szélén.

Nagyon fiatal gyerek voltam, amikor édesapámmal meccsre kezdtem járni. Én még olyan neveket láttam az ETO-ban mint: Kertesi Náci, Pesti Zoli, Dombos Peti, Kalmár nyanya, később Palotai, Pálfy, Tóth, Hannich stb.stb. Csodadolog volt egyik héten Eto másikon DAC meccsre menni és még ott volt a Kerület, a későbbi Dózsa. Volt év hogy e két utóbbi egy osztályban játszott. Azok voltak ám a rangadók!! Azzal csak a Fradi-Dózsa vagy Fradi- MTK

ért fel!

Tápra költözésem után is meccsrejáró maradtam. Híve és drukkere lettem a csapatnak. Hazai meccsről tán egyszer hiányoztam, de vidékre is többször elkísérem a fiukat. A pálya felújítása után könnyű volt drukkernek lenni. Futott a szekér, a fiuk ontották a gólokat és utcahosszal nyerték a bajnokságot. Nehéz év következett, mert a megye 1-ben már egy meggyengült csapattal indultunk, és a vége kiesés lett. Kevés öröme volt a drukkereknek, vezetőknek, játékosoknak egyaránt. Az ősz már újra a megye 2-ben kezdődött, ahol stabil középcsapatként

A hetedik helyen zártuk az évet. Most, hogy a tavaszi sorsolást nézegetem, igazából nem tudom eldönteni, hogy a sorsolás alapján milyen tavasz vár ránk. Tápra jön az 1. Kajárpéc 2. Töltéstava 3. Bácsa 5. Tét –akik előttünk vannak a tabellán, de jön a 8. Győrszentiván, a 10. Pér, 14. Mezőőrs és a 16. Vámosszabadi.  Ez 8 meccs. Az első négyes ellen kell és reméljük lesz is bravúr a másik négyet „kötelezően” nyerni kell /lene/.

Hétszer játszunk idegenben. Nem tűnik rossznak a sorsolás, hiszen csak két előttünk álló csapathoz a 4. Győrujbaráthoz és a 6. Kónyhoz utazunk. A 9. Bajcs a 11. Felpéc a 12. Gönyü a 13. Györujfalu és 15. Mindszentpuszta elleni pontszerzések nem tűnnek megoldhatatlan feladatnak, még idegenben sem. De hát, ugye ahogy mondani szokás a labda gömbölyű.

Most hogy e sorokat pötyögöm, gondolok arra, hogy a srácok már elkezdték a felkészülést, és nyilván nekik is egyre többször jutnak eszükbe hasonló gondolatok és ők is számolgatnak, de nekik leginkább „csak” tenniük kell. Észre sem vesszük és már itt is van az első hazai mérkőzés, mindjárt az első helyezett Kajárpéc ellen. Nekünk szurkolóknak pedig legyen az a feladatunk, hogy csábítsuk vissza a pálya szélére azokat, akik a korábbi gyengébb szereplés miatt elmaradoztak. Várjuk a nyitányt! Hajrá fiuk! Hajrá Táp

Táp, 2011. január 31.                                                                                                  

                                                                         Vass  László Táp, Petőfi u.